Isztambul 1.

A Boszporusz partján elterülő hatalmas város egyik oldalán Ázsia, a másikon Európa. Az ázsiai részen, a túristák kedvelt negyede a Beyoglu olyan mint Párizs, az európai oldal keleties, varázslatos paloták, mecsetek, piacok. Miután Budapestről a Wizz Air járata SAW Isztambul Sabhia Göcken repülőtérre az ázsiai oldalra érkezik, az óváros (Eminönü) a boszporusz hídon át mintegy 50 km. A repülőtérről  busszal (HAVATAS busz társaság http://havatas.com ) a Taksim térig mentünk. A buszon indulás előtt lehet jegyet venni (14 TL). A busz elején kiírják a célállomást, de ha a célállomás nevét megkérdezzük, biztosan jó buszra száluunnk fel.  Az út kb. 2,5 óra hosszan tartott a hatalmas dugó miatt, és a Boszporusz hídon áthaladás is lassú volt.. Egyébként  ömlött az eső, nem bántuk, szerencsére mire megállt a busz az eső is már csak csepergett. Visszafelé út a délelőtti órákban jóval kevesebb, 1 óra 10 perc volt. Mi számoltunk itt is a 2 órával, a szállodában a recepciós is azt mondta a forgalom bármilyen lehet. A buszok fél óránként indulnak,így ha megtelik, kénytelenek vagyunk a következőt megvárni. Ezt a visszafelé útnál érdemes figyelembe venni. A Taksim téren egy szűk utcában áll meg a busz, a sarkon volt egy picit koszosnak tűnő étkezde, de nem hagytuk ki az első gyrost, ami nem meglepő, nagyon finom volt. Isteni volt az öntet a húson. A buszmegállótól pár száz métert kell gyalogolni és ott lesz egy metro megálló, miután lementünk, sokat kellett gyalogolni, de a lustáknak volt  mozgójárda. Félúton zseton kiadó automatából tudtunk piros műanyag zsetont venni 4 TL egy alkalom. A tömeget követve értük el a föld alatt közlekededő Funiculart (f1), ami tulajdonképpen csak a két végállómásból álló, Taxim és Kabatas között közlekedő rövid metrójárat.  Miután feljöttünk a metróból az egyetlen egy fő villamoshoz értünk. Ezzel az egy villamossal tudtunk egész idő alatt, gyorsan közlekedni. Az óvároson keresztül megy, minden nevezetességnél megáll. Modern, légkondicionált, tiszta és mindig zsúfolásig tele volt. Mi az egyetem és a Nagy Bazárhoz közel laktunk a Fatih negyedben, innen gyalog is hamar elérhető a Kék mecset, a Topkapi szeráj és a Hagia Sophia is. Ha kijövet a Topkapi palotából egyenesen megyünk és letérünk balra a Four Seasons Hotel felé, hangulatos éttermeket találunk. A vasút alatt át tudunk menni, pár utca és a tengernél leszünk. A helyi férfiak kagylót szednek, horgásznak, a köveken napoznak, légpuskával felfújt lufikra lövöldöznek. Az egész városra jellemző a sok, kövér macska, itt a kövek között a tengernél is volt belőlük és halat ettek. Tengerparti sétánk bár hosszúra nyúlt, mivel egészen a Galata hídig gyalogoltunk vissza, de a  látvány kárpótol a fáradtságért.

Képek

Isztambul 2.

A nagy bazáron minden nap átsétáltunk, a keleti hangulat,kézműves lámpák, szőnyegek, aranyüzletek, és persze a fűszerek illata. A rengeteg finom édességet ettünk, valamint megtaláltuk egyetlen kávézót is ahol európai, Illy kávéból készült  capuccinot tudtam inni. Bár a török tea, és az alma tea is nagyon fínom, a teára átállás  nem ment néhány nap alatt. A sok varázslatos csecse-becse mellett a rengeteg bóvli is található, mintha az Ázsia Centerben járnánk. A bazáron átkeveredve, több utcán lefelé haladva a fűszer vagy egyiptomi bazárhoz lehet leérni. Itt talán az iráni sáfrány a legdrágább, tényleg arany árban mérik. A fűszerbazárból kiérve Rüstem Pasa Cami-hoz érünk. A téren ha körbe nézünk az Aranyszarv öbölnél, a Galata hídnál az európai oldalon vagyunk, ahonnét 1,5 órás boszporusz hajókirándulást tehetünk 10 TRY-t. A hajókázás során mindkét part a legszebb arcát mutatja, csodás épületekkel, palotákkal.

Ha átgyalogolunk a Galata hídon, olyan érzésünk lesz mintha Párizsban lennénk. Hangulatos szűk utcák, éttermek. Fel tudunk gyalogolni a Beyoglu negyedben lévő  Galata toronyba. Útközben betértünk egy Segafredo kávézóba, ahonnét gyönyörű a panoráma, de a toronyból mégiscsak Isztambul legfantasztikusabb a panorámája tárul elénk. Az egyik emeleten van egy kellemes étterem ahol tudunk kávézni, ugyanannyi (8 TRY) egy capuccino mint az előző helyen volt. A város egyik igazán kellemes része, lényegesen kevesebb a turistával. A helyi boltok kínálata is a helyi igényeket tükrözi sok esetben, pl. van, ahol horgonyláncot lehet venni, vagy bármihez kereket, esetleg lakatot minden méretben.

Hasznos

Már nem kell vízum, de csak érvényes útlevéllel léphetünk be az országba. Pénzt váltani a reptéren is kehet,  nics jeletnős eltérés ahhoz képest, mintha a város valamelyik pénzváltólát keresnénk fel (change office). Jobban járunk, ha Eurót váltunk helyben török Lírára, mintha itthon veszünk Lírát Forintért.

Öltözködés: Az utcakép nagyon vegye képet mutat. Európai túristák a meleg időjáráshoz alkalmazkodnak, a keleteről érkezett nők csadorban, burkában, teljesen eltakarva közlekednek. Figyelni kell arra, hogy hiányos öltézkben nem látógathatók a nevezetességek, rövid szoknya/nadrág, fedetlen vállak, nem megengedett, nők csak hajat és vállakat eltakaró kendőben léphetnek a mecsetekbe. 

A kék mecset látogatása még szígorúbb, a turistákat hátul, oldalt engedik csak be, hosszú sorban állás után és csak meghatározott időben. Más mecsetek felkeresése könnyebb, de szem előtt kell tartani, hogy ami nekünk megnézni való látványosság, másnak a a vallási élet színtere.

Az illemhelyek mindenhol megfelelőek és tiszták, különösen nevetezetességek, múzeumok mellett. Csak palackos vizet fogyasszunk. Sehol nem drága 0,5-2 TRY egy fél literes hűtött palack.